Szegényebb lett a Fáy...

Hacsi Ági emlékére

Virágokat, gyertyát rajzolgatok a papírra, pedig írnom kell, mert mondanivalóm van, de nem engedelmeskednek a szavak, összetörnek a mondatok, nem akar szöveggé formálódni a döbbenet - hogy Hacsi Ági meghalt.

Hacsiné Farkas Ágota, de nekünk, kollégáknak egyszerűen Hacsi Ági, akit lehetett szeretni vagy nem szeretni, de hogy jelenség volt, meghatározó személyiség, kollégiumi igazgatóhelyettesként, a Fáy történelemtanáraként, osztályfőnökként - elvitathatatlan.

Sugárzó egyénisége belső biztonságából, külső eleganciájából adódott.

Tanított szavaival, járásával, testtartásával, öltözködésével... Büszkeségre, magabiztosságra, önbizalomra, küzdelemre tanított. Tanítása hiteles volt, mert ő a szó szoros értelmében megvívott már egy élet-halál harcot. Igazán tudta, mit jelent küzdeni. Hacsi Ági pontos volt, ha órára csengettek elsőként indult a tanáriból, hogy időben érkezzen, mert a személyes példa is tanít.

Míg az első hó le nem esett kerékpározott mindig, ügyeket intézett, bevásárolt, tornára járt, aztán sietett haza, várta az otthoni munka.

Júniusban még az osztályát érettségiztette, mint mindig eredményesen. Mindig azt akarta, hogy az övéi legyenek a legjobbak. Tanítványai szerették ezért.

Mi most Hacsi Ági utolsó gesztusai mögé rendelünk jelentéstartalmakat. Talán mintha érezte volna, hogy mindennel sietnie kell... ezért ajándékozott maga egy szál rózsát ballagó diákjainak, hogy még szebb legyen az ünnep. Ezért nem ült le a tanáriban még szünetben sem, mintha mindenütt tennivalót keresne.

Talán ezért akarta olyan nagyon a lakásfelújítást, hogy otthon is minden szép legyen, ha jönnek Bori, Gergő, meg az unokák.

Senki nem tudta, hogy baj van, talán ő maga sem. Meglátogattuk a kórházban, örült nekünk, mi a könnyeinkkel viaskodtunk, ahogy a nagy küzdő Hacsi Ági mozaikokból építette újra a betegség miatt benne szétesett világot, és ezek a töredékek arról szóltak, ha meggyógyulok, ha visszajövök, majd felgyorsítunk... Utoljára is sietni akartál.

Halálhíred elcsendesítette a Fáyt. Tanárok, diákok értetlenül néznek egymásra, várják, hogy valaki mondja már, nem igaz a hír.

De sajnos senki nem mondhatja.

Hacsi Ági jó lenne, ha hallanád, ha tudnád, szegényebb lett a Fáy, nélküled üresebb a világ. Most már csak egyet tehetünk, megköszönjük, hogy voltál nekünk is. Kollégáid, munkatársaid, tanítványaid nevében is szeretettel

Lang Anna