2017 nyarán Skóciában jártunk

Július 15-én kora délután indultunk útnak. A másnap reggel már Amszterdamban talált bennünket, ahol városnézésre indultunk. Pezsgő nagyvárost láttunk, számunkra döbbenetesen sokféle és nagyszámú kerékpárral, kerékpárossal. „Észak Velencéjében” a sétahajózás sem maradhatott ki a programból, és ellátogattunk egy sajtkészítő műhelybe is.

Késő délután kompra szálltunk, és 16 órányi tengeri utazás után megérkeztünk New Castle kikötőjébe. Innen már valóban nem volt messze az angol-skót határvidék. Délelőtti programként ellátogattunk a Hadrianus császár által építtetett falhoz. A bátrabbak a falon (is) gyalogoltak, a többiek inkább csak mellette. A táj, a környezet csodaszép volt.  Ezután Gretna Green-be utaztunk, amely település arról nevezetes, hogy oda szöktek át a házasodni vágyó angol fiatalok. Ugyanis Angliában 21 év volt a házasságkötés alsó korhatára, Skóciában viszont lányoknál 12, fiúknál 14 év. Gretna Green-ben tehát minden további nélkül összeadták a kamaszokat is, méghozzá nem is akárki, hanem a helybéli kovács. 

Utunk negyedik napján a skót fővárosba, Edinburgh-ba látogattunk, ahol bejártuk a várat. Itt minden délután 1 órakor egy ágyúlövést adnak le. A turisták azt szokták kérdezgetni, hogy miért nem déli 12-kor lőnek? Azért, mert skótok, és a lőszerrel is spórolnak.
A következő úticélunk Dumbarton volt. Meglátogattuk a várat, és bár meg kellett küzdenünk az erős széllel és a millió lépcsővel, a kilátás bőven kárpótolt mindenkit. Majd az ipari városba, Glasgow-ba utaztunk, itt a közlekedési múzeumban és a katedrálisban töltöttünk el néhány órát. Mindkettő (természetesen más-más okból) lenyűgöző.

Utolsó skóciai helyszínünk Ayrshire volt. Meglátogattuk a XVIII. századi költő, Robert Burns szülőházát, majd a Burns Múzeumot. Utóbbi rendkívül interaktív, így érdekes volt a diákok számára. Megcsodáltuk a Brig O'Doon-t, amely pontosan olyan, ahogy azt a romantikus mesék alapján elképzeljük. Lenyűgöző. A nap második felében a Culzean Castle-ba látogattunk. Ezerféle zöld, tenger, tó, lámák, madarak, béke, csend és nyugalom fogadtak minket. A kastélynak 7 kísértete van, de – szerencsére – eggyel sem találkoztunk.

A következő napon búcsút vettünk Skóciától és az angol tóvidékre utaztunk. Itt szintén mesés a táj: hegyek, völgyek, a hegyek teteje párás ködben/felhőben úszik. Mindezeken túl víz, víz, víz mindenütt, annál is inkább, mert éppen egy esős napot fogtunk ki. A többségnek azonban ez nem vette kedvét, és egy rövid túrát is megkockáztatott az Aira Force vízeséshez, amelyet valóban vétek lett volna kihagyni, mert elmondhatatlanul szép.

Kirándulásunk utolsó előtti napját Londonban töltöttük. Nem maradhatott ki a Buckingham palota, a St. James park, a Piccadilly, a Kínai Negyed, a Nemzeti Galéria – mindez ragyogó napsütésben, mintha nem is Londonban lettünk volna. Aztán délben eleredt az eső, így megtapasztaltuk a „rendes” londoni időjárást. A Covent Garden után ellátogattunk a British Múzeumba. Nem mulasztottuk el megnézni a Big Ban-t, a Westminster-negyedet és a London Eye-t sem. Mindezek után a Csalagúton átkeltünk a kontinensre, és alig egynapos utazás után hazaérkeztünk.

Úgy gondolom, és azt remélem, mindenkinek kellemes és szép emlékei maradtak a nyári skóciai-angliai kirándulásról.
Külön köszönet Egész Tamás és Gál András volt fáys Tanár Uraknak az utazás megszervezéséért!