2017 nyarán 28 fáys diák és 4 tanár
az Eötvös Gimnázium 20 tanulójával és kísérőikkel egy felejthetetlen
brit szigeteki utazáson vett részt.
Július 15-én kora délután indultunk
útnak. A másnap reggel már Amszterdamban talált bennünket, ahol
városnézésre indultunk. Pezsgő nagyvárost láttunk, számunkra
döbbenetesen sokféle és nagyszámú kerékpárral, kerékpárossal. „Észak
Velencéjében” a sétahajózás sem maradhatott ki a programból, és
ellátogattunk egy sajtkészítő műhelybe is.
Késő délután kompra szálltunk, és 16 órányi tengeri utazás után
megérkeztünk New Castle kikötőjébe. Innen már valóban nem volt messze
az angol-skót határvidék. Délelőtti programként ellátogattunk a
Hadrianus császár által építtetett falhoz. A bátrabbak a falon (is)
gyalogoltak, a többiek inkább csak mellette. A táj, a környezet
csodaszép volt. Ezután Gretna Green-be utaztunk, amely település
arról nevezetes, hogy oda szöktek át a házasodni vágyó angol fiatalok.
Ugyanis Angliában 21 év volt a házasságkötés alsó korhatára, Skóciában
viszont lányoknál 12, fiúknál 14 év. Gretna Green-ben tehát minden
további nélkül összeadták a kamaszokat is, méghozzá nem is akárki,
hanem a helybéli kovács.
Utunk negyedik napján a skót fővárosba, Edinburgh-ba látogattunk, ahol
bejártuk a várat. Itt minden délután 1 órakor egy ágyúlövést adnak le.
A turisták azt szokták kérdezgetni, hogy miért nem déli 12-kor lőnek?
Azért, mert skótok, és a lőszerrel is spórolnak.
A következő úticélunk Dumbarton volt. Meglátogattuk a várat, és bár meg
kellett küzdenünk az erős széllel és a millió lépcsővel, a kilátás
bőven kárpótolt mindenkit. Majd az ipari városba, Glasgow-ba utaztunk,
itt a közlekedési múzeumban és a katedrálisban töltöttünk el néhány
órát. Mindkettő (természetesen más-más okból) lenyűgöző.
Utolsó skóciai helyszínünk Ayrshire volt. Meglátogattuk a XVIII.
századi költő, Robert Burns szülőházát, majd a Burns Múzeumot. Utóbbi
rendkívül interaktív, így érdekes volt a diákok számára. Megcsodáltuk a
Brig O'Doon-t, amely pontosan olyan, ahogy azt a romantikus mesék
alapján elképzeljük. Lenyűgöző. A nap második felében a Culzean
Castle-ba látogattunk. Ezerféle zöld, tenger, tó, lámák, madarak, béke,
csend és nyugalom fogadtak minket. A kastélynak 7 kísértete van, de –
szerencsére – eggyel sem találkoztunk.
A következő napon búcsút vettünk Skóciától és az angol tóvidékre
utaztunk. Itt szintén mesés a táj: hegyek, völgyek, a hegyek teteje
párás ködben/felhőben úszik. Mindezeken túl víz, víz, víz mindenütt,
annál is inkább, mert éppen egy esős napot fogtunk ki. A többségnek
azonban ez nem vette kedvét, és egy rövid túrát is megkockáztatott az
Aira Force vízeséshez, amelyet valóban vétek lett volna kihagyni, mert
elmondhatatlanul szép.
Kirándulásunk utolsó előtti napját Londonban töltöttük. Nem maradhatott
ki a Buckingham palota, a St. James park, a Piccadilly, a Kínai Negyed,
a Nemzeti Galéria – mindez ragyogó napsütésben, mintha nem is Londonban
lettünk volna. Aztán délben eleredt az eső, így megtapasztaltuk a
„rendes” londoni időjárást. A Covent Garden után ellátogattunk a
British Múzeumba. Nem mulasztottuk el megnézni a Big Ban-t, a
Westminster-negyedet és a London Eye-t sem. Mindezek után a Csalagúton
átkeltünk a kontinensre, és alig egynapos utazás után hazaérkeztünk.
Úgy gondolom, és azt remélem, mindenkinek kellemes és szép emlékei
maradtak a nyári skóciai-angliai kirándulásról.
Külön köszönet Egész Tamás és Gál András volt fáys Tanár Uraknak az
utazás megszervezéséért!
A kirándulásról készült videóösszeállítás itt tekinthető meg.
Végh Boglárka