SZÁNTÓ LILLA GONDOLATAI

A mai világban észrevehetjük, hogy az emberek többsége nem mutat különösebb érdeklődést a nevek iránt. Pedig talán érdemes lehet. Minden egyes névnek van egy saját története, egy kimondott vagy kimondatlan jelentése. Az énünk egyik legmeghatározóbb része az a pár betű, az a szó, amit születésünknél kapunk ajándékba, mégsem törődünk vele igazán, pedig egész életünk folyamán elkísér minket.

Fáy András domborműve az iskola falán

De térjünk is át más tulajdonnevekre, mondjuk az intézménynevekre. Általában csak tájékozódás szempontjából fontosak számunkra, nem pedig az eredetük vagy jelentésük miatt. Például, ha valaki azt mondja Sopronban, hogy „Fáy”, akkor mindenkinek a „zöld keri” jut az eszébe, a két tanítási nyelvű, közgazdasági technikum a soproni Teleki Pál utcából, nem pedig a Kohányban, 1786-ban született férfi.

Az oda járó tanárok és diákok sokat emlegetik a nemzetgazda nevét, nem is sejtve, hogy az iskola névadójának a falba vésett mellszobra mindent hall, és bizony, néha-néha pislant is egyet.

Így történt ez ma is. A nap még nem jött fel, az idő is hideg volt, ködös. Az iskola előtt csak pár álmos diák beszélgetett egymással. Senki sem vette észre, ahogy az iskola bejáratától jobbra, az emléktáblán szereplő Fáy András lassan körülnézett, majd valamilyen csoda folytán megmozdult. Először a kezét, majd a fejét, és végül a testét szabadította ki a fal és a kis tábla fogságából.

Lábai ingatagok voltak, teste merev. Megigazította a kabátját és megköszörülte a torkát, de senki sem nézett fel az idős férfira. Senki sem számított rá, hogy egy szobor életre keljen, pedig azok, akik elég figyelmesek, észrevehetik a hébe-hóba üresen álló emléktáblát.

A mai napot érdekesnek találta az iskola névadója. Ma volt az iskolának a 140. jubileuma. Ki gondolta volna, hogy ilyen megállíthatatlanul gyorsan repül az idő? 1884-ben kezdődött el az iskola története, akkor még „Soproni Állami Közép Kereskedelmi Iskola" néven volt ismert. Számos dolog történt az elmúlt évek alatt. Túl sok ahhoz, hogy ezt most felsoroljuk, de érdemes lehet megemlíteni, hogy az iskolát csak 1924-ben nevezték el Fáy Andrásról, akit persze nem kérdeztek meg erről (hiszen már 1864 júliusától halott volt), de visszatekintve rá, talán nem is volt olyan rossz döntés.

Nyílt nap volt az eddig hosszasan ecsetelt iskolában. Emberek jöttek, emberek mentek. Senkit sem érdekelt igazán az idős férfi, aki úgy járta a folyosókat, mint aki behunyt szemmel is ismerte minden egyes kis elrejtett zugát az épületnek. Valamilyen szinten így is volt, hisz számtalanszor tett már kisebb vagy nagyobb látogatásokat.

Az orra alatt mormogott valamit, amikor elsétált a tablók mellett. Minden diákra emlékezett. Nem csoda, mert a diákok is (akarva vagy akaratlanul), de megtanultak egyet s mást a „haza mindeneséről”. Sokat gondolkodott Fáy András e névről, míg a falba bezárva pásztázta a környéket. Hát így maradt fent? A haza mindeneseként? Persze Széchenyit illette a „legnagyobb magyar” jelző, Deák Ferenc pedig ellopta előle a „haza bölcse” címet, így maradt neki a „mindenes” megnevezés.

Lassú, kényelmes léptekkel haladt el a folyosón gyülekező diákok mellett. Az iskola aulájába beérve kritikus szemmel nézett körbe. Pár gyűrött plakát előtt megállva enyhén elmosolyodott. „Használni! vala életem minden törekvése, jelszava.” olvasta fel a saját idézetét. Majd a másik paraván felé fordulva átolvasta a takarékpénztár létrehozásával kapcsolatos munkát. Jó ötletnek bizonyult ezek szerint. Persze számos más rendkívüli ötlete is volt, de egy takarékpénztár egy pénzügyes iskolában mindent vitt.

 

Szántó Lilla a Fáy 140 rendezvénysorozat megnyitóján

Tett még egy utolsó kört. Volt pár tanuló és tanár, akik kíváncsi, szinte sejtő szemekkel néztek rá. Látták már valahol, de hol? Tanakodtak. Pedig egyszerű volt a válasz, talán túlságosan is egyszerű.

Végül kilépett az iskola ajtaján. Nagyot sóhajtva leült az iskola elé. Háta mögött az üres emléktábla. Csak a születési és a halálozási dátuma díszelgett a domborműves téglalapon. Egy csapat diák lépett oda.

• Eddig nem volt itt a képen valaki? Ki született 1786-ban?

A férfi elmosolyodott a bajusza alatt. Van még mit tanulniuk.